Miért olyan,
amilyen?
Amikor
eldőlt, hogy meg kell csinálnunk, mert JÓ(!), beindítottam az agyvihart.
Hogy nézzen
ki? Mekkora legyen? Milyen legyen a táblája? Na és miből? És mennyiből tudjuk
kihozni?
Az
elsődleges kérdés az volt, hogy székely vagy Forrai rovás-ábécé? Őszinte
leszek, számomra nem sokáig volt kérdés, hiszen minden korosztálynak szántam,
és egy gyerkőcöt bekavarni a székely ábécével...hát nem ajánlatos. Adott volt
tehát, hogy az akkor már a szabványosítás útján járó Forrai féle jelkészletet
használjam, még ha több jel is van benne, mint a székelyben.
És hogyan
nevezzem? Rovás-scrabble? Brrrrr! Különben sem az. Ez a szókirakó rovásos
változata. Vagy valami olyasmi. Volt vagy tucatnyi név, ami felmerült bennem,
de aztán megbeszéltem, főleg a kispárnámmal, és nagyon demokratikusan
eldöntöttem, hogy Szókiróvó legyen a gyermek neve!
Aztán ne legyen már angol! A rovás annyira
magyar, olyan ősi, hogy az a túlbonyolított tábla, ami a screbbleben van, nem
illik hozzá. Einstein papa is azt mondta, hogy az igazán nagyszerű dolgok
egyszerűek! Mi pedig amúgy is pentatonra (öt hangú skála) vagyunk teremtve!
(Genetikailag feltérképezve a világot a magyar vagy szkíta vagy nem tudom,
minek is nevezzem genomok a pentaton népdalok népeiben lelhetők fel , pl.
skótok, japánok.Ők a rokonaink.)
Aztán legyen
szép is. Legyen jó ránézni, és ha vidám is, az még jobb. Tehát öt szín,max. öt
pont, akár betű akár helyi értékről legyen szó. És a színek beszéljenek, vagyis
5 féle szín=5 féle pontszám. És ennyi.
Az sem
nagyon tettszett, hogy egy csomó betűből csak egy db. legyen. Nem kínozni
akarom én a játszókat, hanem segíteni! Így lett, hogy minimum 2 db. van a
zsákban minden betűből.Így majdnem másfélszer annyi kocka lett a játékban, mint
a screbbleben.
Kellett játékszabály
is. Hát lestem. Elő a screbble, és aztán jól átírtam, vagyis rászabtam a
pentatóniára. Egyszerűbb lett,a színekkel vizuális mankót adtam a helyi és a
betű értékek kiszámolásához. És nincsenek benne durva többszörözések; ne már a
szerencsén múljon, hogy valaki nyer e vagy sem! Viszont a ragozást kifejezetten
javaslom. Ez annyira tipikusan magyar nyelvi sajátosság, no és itt már lehet
többszörözni, ha már letett szóhoz illesztünk egy kurta kis igekötőt, akár.
Aztán a
kockák. Az elsők teljesen szögletesek voltak. De ez olyan...barátságtalan.
Legömbölyített sarkok kellenének. Na de darabonként gömbölygetni...nem túl jó
játék! A barátom készített nekem egy szaggató-kinyomó formát, amivel ugyan
egyenként kell kiszaggatnom az agyaglapból a kockákat, de kellemes fogása és
formája lett így.
A doboz. Ez
lett az egész játék legnagyobb buktatója. Az első dobozokat elvállalták, némi
csetlés-botlás után tökéletesen el is készítették, aztán amikor szerettem volna
még 20-25 darabot készíttetni, nemet mondtak. Mert nem éri meg, és ők most
mással vannak elfoglalva.
Azt
mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak,
gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
(Móra
Ferenc: A cinege cipője)
Ugyanis az asztalosok nem állnak le néhány
darabért dobozokat készíteni. Én azt gondoltam, hogy ott van a műhelyben minden
szerszám, nem olyan nagy dolog megcsinálni. De tévedtem.És most meg vagyok
lőve: vagy egy nagy összeget teszek bele, hogy az asztalosnak megérje, de hova
teszem azt a sok dobozt? Vagy hagyom elmúlni az egészet. Úgyis annyi meló van
vele, szinte mindent én csinálok, másnak bérmunkára kiadni nem tudom, mert
annyit nincs pofám kérni érte, hogy másnak elfogadható díjat tudjak adni belőle.
Így vagyok
hát most.Cipő nélküli cinege lettem.
Van még 2-3
doboz, és vége. Legalábbis egy időre.
De akkor mi
lesz az ÜGY-gyel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése